Jelen cikkünkben a 2023. november 30-án megszervezett ifjúságszakmai workshopunk „world café” témáit szeretnénk részletesen is kifejteni és a beszélgetések fontosabb momentumait, tanulságait megosztani.


Az ún. world café módszert alkalmazva kérdeztük meg a rendezvényen jelen lévő általános iskolás, középiskolás, és egyetemista fiatalokat, valamint az ifjúsági szakmában dolgozó felnőtteket, köztük ifjúsági szakembereket, tanárokat, tanoda vezetőket, klubvezetőket a három meghatározott témakörben. A három asztalnál egy-egy asztalgazda vezette a beszélgetéseket. A kis létszámú vegyes csoportok kb. 15-20 perc beszélgetést követően új asztalhoz ülve az új témában is megosztották egymással gondolataikat. Miután minden csoport járt minden asztalnál, az egyes asztalok témagazdái plenárisan is ismertették az eredményeket, a saját témájukban tárgyalt legfontosabb gondolatokat és összefüggéseket. A world caféra választott alábbi témák és kérdések általánosak, mindenkor aktuálisak, meghatározzák a szakmai munkát és egy szervezet sikeres működését, ennél fogva pedig relevánsak. Állandó kérdéseik szoktak lenni az ifjúságszakmai fórumoknak, találkozóknak is, hiszen nem lehet ezekről eleget beszélni. Elsősorban a szervezetek szemszögéből fogalmazzuk meg és járjuk körbe az egyes kérdéseket, válaszokat az elhangzottak alapján. A world cafén részt vevő minden szervezet, kolléga és fiatal más-más tapasztalatokkal, tudással és célokkal rendelkezik e kérdésekben. Bíztunk abban, hogy a közös beszélgetés új gondolatokat ébreszthet, megerősítéseket, jógyakorlatokat, működő módszereket és új nézőpontokat adhat a résztvevőknek, és nekünk, szervezőknek egyaránt.


I. Biztonságos közösségi terek
Témavezető: Vajda Árpád (Alternatíva Egyesület /&/ Csongrád-Csanád Vármegyei Bűnmegelőzési Tanács)

Főbb kérdések:
– Szükségesek-e a közösségi terek – akár a való világot, akár az online tereket vesszük alapul?
– Kinek és milyen tapasztalatai vannak azok működéséről a meglévő lehetőségek tükrében?

A téma feljegyzett kulcsszavai:
Offline, valós terek *** Vannak jó kocsmák *** TANODA (6-14 év/13+) *** Virtuális terek * Sokat vagyunk online *** Ha van egy jó társaság *** Covid tapasztalat *** “Jól csinálni” *** Fiatalok igényeire reagálni *** Szabaduló szobák *** Halloween *** Nem gyerekként kezelni – partnerként! *** Természetes passzivitás *** Időhiány! *** Vagy valaki elkezdi *** Sokrétű, színes program *** Bajnokság *** Sok mozgás *** Különböző társaságok *** Feelinges *** Intimebb *** Technikai háttér *** Spéci érdeklődés, hobbi *** Közösség (belépő szint) *** Nem muszáj költeni *** Közösségbarát *** Társas *** Médiatábor *** Szabadság – bármit lehetett csinálni *** IKSZ

A biztonságos közösségi terekről beszélgető asztalnál első sorban fontos volt kettéválasztani a fizikailag létező offline tereket és a virtuális, online tereket, hiszen ezek sajátos jellemzőkkel bírnak, amik mentén korlátozott a tevékenység is. Mind a kettő egyidejűleg létezik a mai világunkban és mind a kettő rendkívül jól működhet, ha megfelelő módokon próbáljuk kiaknázni sajátosságaikat. Fontos alapkérdés, hogy a szervezetünk rendelkezik-e valódi térrel, ami alkalmas az ifjúsági munkára, és ha igen, azt milyen korosztály számára és milyen fő célokkal nyitja meg előttük. Erre egy jó példa volt a beszélgetésen a tanodák működése is, ahol speciális felzárkóztatási és egyfajta nevelési cél is jelen van a működésben, ami segíti a nehéz sorsú, vagy tanulási nehézségekkel, lemaradással küzdő gyerekek szocialilizációs folyamatait is. Hiszen ilyen védett, odafigyelő környezetben, és hasonló életkorúak közösségébe könnyebben integrálódik egy gyermek. Az ilyen célok persze sokkal speciálisabb feltételeket és felkészültséget igényelnek a szervezettől és tagjaitól. De természetesen nem csak a szervezeti háttérrel rendelkező terek funkcionálhatnak biztonságos közösségi térként, hiszen bizonyos vendéglátóegységek is nagyszerű bázist tudnak nyújtani kisebb közösségeknek, baráti társaságoknak a kicsit idősebb korosztály igényeit figyelembe véve. Erre példa mondjuk a társasjáték estek, bajnokságok, gémer események, stb. szervezése, ami bizonyos szórakozó- és vendéglátó helyeknek már-már saját ismétlődő programkínálata is lehet. Ezt a funkciót és a feltételrendszerét részben vagy egészben egy ifjúsági klub, ifjúsági iroda és annak közösségi tere is tudja biztosítani, ha mindez része (tud lenni) a saját működésének.
A virtuális terek megismerése, feltérképezése is fontos egy szakember számára, hiszen a fiatalok az életük egy jelentős részét online térben töltik, és alapjaiban véve hasonló céllal keresik fel azokat a tereket is. Többek között például, keresik a jó társaságot, az elfogadást, a beolvadás lehetőségét, a témákban való azonosulást, és a hasonló gondolkodásmód kifejezésének módját. A Covid éveinek egyik tanulsága, hogy “jól csinálni” nem olyan könnyű (online sem), illetve, hogy ennek a kb. két évnek a lenyomata a fiatalokban jelentős változásokat eredményezett, így a prioritások, és célok sok esetben eltolódtak a korábban megszokottakhoz képest.
Megfogalmazódott a beszélgetéskor az is, hogy még erősebben kell ma a fiatalok igényeire reagálni, sokrétű és színes programot kínálva (szabaduló szoba, halloween, bajnokság, sok mozgás), hogy megszólíthassuk és valamilyen érdeklődést válthassunk ki bennük mint az ifjúsági szakma képviselői. Gátló tényezők az időhiány, a kamaszok természetes passzivitása, amit le kell győznünk a munka során. De az az is gátló hatású, ha nem partnerként hanem gyerekként vannak kezelve a fiatalok.
Pozitív jelzőkkel illették a beszélgetés során azt, ha van egy kellemes „feeling” a térben, ha bensőségesebb a kapcsolódás a közösségben, ha különböző társaságok találkozhatnak, illetve ha a megfelelő technikai háttér adott a különböző tevékenységek folytatására. A speciálisabb érdeklődés (hobbi) is lehet egy pozitív, közös pont, ami viszi előre és építi a közösséget.
A fiatalok főbb kritériumként és egyben kiemelt haszonként említették a társas tevékenységeket is, a barátságok kialakulását, a szabadság érzését, hogy azt csinálhatnak amit akarnak, legalább is a kötött részek után, hogy még iskolai közösségi szolgálatként is lehet használni egy-egy eseményt, vagy az abban való közös munkát, hogy nem kerül feltétlenül pénzükbe, és hogy közös hobbivá fejlődhet az együtt elkezdett tevékenység (pl. újságírás, rádiózás, videózás).


II. Események fiataloknak
Témavezető: Szabó Enikő (Mi egy Másért Gyulai Gyermekekért és Ifjúságért Közhasznú Egyesület /&/ Gyulai Ifjúsági Központ)

Főbb kérdések:
– Milyen események tudnak jól működni?
– Mire van igény?
– Milyen jó példák vannak, amik sikeresek és miért sikeresek?

A téma feljegyzett kulcsszavai:
Tanoda/Ifjúsági klub *** Étel-Ital *** Zene *** Idő *** Dorozsmán: Tini diszkó *** Lakitelek: Szikramag csoport *** Havi szinten programok *** Témák feldolgozása *** Kerekasztal beszélgetés pl.: környezetvédelem, pályaválasztás *** Ifjúsági klub – LIKE (Lakiteleki Ifjúsági Klub Egyesület) *** Kalandos éjszakai versengés (Földeál) *** 18 évesek köszöntése *** Felújítások *** Vetélkedők *** Szabadtér *** Kézművesség *** Fiatal tehetségek napja *** Harry Potter est *** Halloween *** Filmes tábor

Különböző jógyakorlatok hangoztak el a beszélgetés során arról, hogy milyen sikeres események voltak, vagy működnek még a jelenben is, amik a fiatalokat célozzák, és az ő bevonásukkal jöttek/jönnek létre. Tanoda és ifjúsági klub működtetése esetében fontos közös pont volt a beszélgetésben az étel, ital kérdése, ennek lehetőségei, amit át kell gondolnia egy szervezetnek. Illetve, hogy van-e, legyen-e zene, és az idő kérdése, úgy mint nyitvatartási idő, rendelkezésre állási idő, office idő, ügyelet, stb. A fiatalok nélkül meghatározni ezeket, annyit tesz, hogy nem biztos, hogy a valós igényeikre figyelünk. Lehet, hogy sikerül jól megadnunk a szervezetnek ilyen fontos irányvonalakat, de könnyen lehet, hogy nagyon mellé lövünk, ha csak mi magunk próbálunk létrehozni valamit a fiataloknak, de nem vonjuk be és nem kérdezzük meg őket.
Pozitív példaként hangzott el az asztalnál a lakitelki Szikramag csoport működése, melynek előzményeként helyben egy ifjúsági klub működött, így tehát volt honnan példát venni a helyi fiataloknak, ami szerencsés dolog. A Szikramag havi szinten szervez tematikus programokat, kerekasztal beszélgetéseket különböző témák feldolgozására, illetve azzal a céllal, hogy összegyűjtsék a helyi értékeket. Hírt adnak az őket érintő és őket érdeklő témákról, mint például a környezetvédelem, a pályaválasztás, és történeteikről online felületeiken számolnak be.
Szívesen látogatott program a Tini Diszkó is Kiskundorozsmán, ahol lehetőségük van a tiniknek bulizniuk, maximum 16 éves korig a helyi művelődési házban. Védett közegben, azonban mégsem otthon, technikával és a helyszín adta adottságokkal felvértezetten.
Kicsit régebbi példa és szintén közkedvelt a földeáki program, a Kalandos Éjszakai Versengés, ami a helyi és környékbeli települések fiataljainak vetélkedője, csapatok nevezésével, rengeteg élménydús és játékos elemmel, feladattal, amit állomásról állomásra teljesíthettek a csapatok. A program része a 18 évesek köszöntése, különböző közösségi felújítások, ahol a fiatalok együtt tehetnek egy jó ügyért, és a saját kezük munkáját csodálhatják az elkészült munkában, ami büszkeség saját maguk számára, egyben jó példa is másoknak. Az ilyen események hagyományteremtők, közösségépítők és nem igényelnek nagyon nagy forrást, sokkal inkább ügyes szervezést, jó kapcsolatokat és rengeteg kreatív ötletet, amelyre kiváló erőforrást nyújtanak a helyi fiatalok, ha bevonjuk a szervezésbe őket.
Felmerült a beszélgetés során, hogy a szabadtéri programok még mindig nagyon vonzóak tudnak lenni, hasonlóan a kézműves tevékenységek is, de a különböző vetélkedőkben is szívesen vesznek részt a fiatalok. A tematikus programok is erős vonzerővel bírnak a megfelelő érdeklődésű körök számára, így például említésre kerültek olyan események, mint a Fiatal tehetségek napja, különböző Harry Potter estek, a Halloween tematika, vagy pl. filmes- vagy médiatáborok. A témák tárháza végtelen, itt is az aktuális igények és a közös érdeklődés az, ami irányt szab.


III. Fiatalok bevonása
Témavezető: Kispál-Podrácz Gyöngyi (D2 Ifjúsági központ /&/ Aktív Ifjúságért Egyesület)

Főbb kérdések:
– Hogyan érhetők el olyanok is, akik nem oktatási intézmény tagjai?
– Hogyan és milyen csatornákon keresztül szólítsuk meg a fiatalokat?
– Hogyan tartsuk fenn velük a kapcsolatot?
– Hogyan lehet őket bevonni és „megtartani” a programokkal?

A téma feljegyzett kulcsszavai:
„push” *** oktatási intézmény *** személyes *** rendezvényen, kitelepülésen *** fizikális, azonnali eredmény *** produktum *** print (hatásos-e még?) *** szülők, barátok *** közösségi akció *** emberek *** sokszínű programok vs. egy vonal? *** cél *** átadni a kontrollt? *** szakmai segítség *** támogatás *** FUN PART vs. responsibility *** rendszeresség *** kommunikálni párhuzamosan? *** Facebook csoport *** Messenger csoport *** Instagram

Ahhoz, hogy elérjünk olyanokat, akik kívül esnek a látóterünkön, vagy intézményi kapcsolati hálónkon, mint amilyen az iskola vagy a kollégium lehet számunkra, szükséges az erőteljes és ismétlődő megjelenés az ifjúsági szervezettel és azok munkájával, programkínálatukkal való találkozáshoz. Ez a megjelenés és reklám önmagában még nem elegendő, de egy nulladik lépés. Fontos a hirdetés a megfelelő csatornákon, de még jobb a személyes direkt megszólítás, például rendezvényeken, kitelepüléseken. Ezek a direkt kapcsolatok azonnali eredményeket, visszacsatolást hoznak a szervezet számára is, és lehetőséget adnak a párbeszédre. A fiatalok, vagy akár a szülők is feltehetik a kérdéseiket, könnyebb eloszlatni bizonytalanságaikat, és kialakulhat a személyes szimpátia is, létrejöhet az első pozitív élmény és kapcsolódás a szervezettel.
Az is átgondolandó, hogy kell-e, és ha igen miből, és milyen fajta nyomtatott szóróanyagot készítenie a szervezetnek. Készítsünk-e egyáltalán? A beszélgetők azt a választ fogalmazták meg, hogy egy apró szórólap a legfontosabb információkkal és QR kóddal ellátva még lehet hatásos, hasznos eszköz, de leporellók, plakátok, nagyobb szórólapok már kevésbé működnek. Ezzel szemben egy Instagram, TikTok felület, és az ezekre készített tartalmak sokkal hatásosabbak, főleg ha hozzáértő kezek készítik, és úgynevezett “vírusvideó” mintájára tudnak működni és sok fiatalhoz eljutni, akár egy pozitív és vicces üzenet formájában.
A személyes kapcsolat során (pl. rendezvényen, kitelepülésen) arra is kell törekedni, hogy a fiatalokkal közösen valamilyen közös produktum is létrejöjjön ott helyben, még ha apróbb is. Nem a bonyolultságon van a hangsúly, hanem a közös élményen, a kapcsolódáson, a megszólítottságon és a kézzelfoghatóságon.
Egy másik nagyon fontos szelete a megszólításnak, hogy a szülőket is elérjük. Velük is meg kell ismertetnünk a szervezetet, annak munkásságát, hasznosságát. A szülő is képes ösztönözni, vagy akár nyomást gyakorolni a fiatalra, hogy betegye a lábát egy ifjúsági szervezet közösségi terébe. Például a kötelező 50 óra iskolai közösségi szolgálat teljesítése is egy nagyon jó indok lehet erre, feltéve, hogy a szülő rendelkezik rólunk (szervezetről) információkkal. A szülőket is meg kell ehhez szólítani egyirányú, vagy kétirányú kommunikációs csatornákon, és informálni őket is minden módon, ahogyan lehet. A legjobb hatásfoka mindennek akkor van, ha tervezetten, a szervezet stratégiájának részeként rendszeresen tud megtörténni az informálás, megszólítás, és nem csak időszakosan, adhoc módon, vagy csak kampányszerűen foglalkozunk vele.
Hasonló jelentősége van a baráti körnek is, mint megszólított és bevont kör. A fiatalok egymást jól tudják motiválni, invitálni és szívesebben kapcsolódnak a szervezet életébe is, ha nem egyedül kell megtenniük dolgokat. Ha a fiatal jól érzi magát, a közösség tagjának érzi magát, maga is szívesebben mozgósít másokat a saját közegén belül.

Szintén nagy dilemma az ifjúsági szervezetek számára, hogy hogyan tartsa meg a betérő fiatalokat? Hiszen egy ilyen szervezet működésének alapvető célja, hogy a fiatalokért tegyen, mindezt főként a fiatalokkal közösen. Csodás eredmény, és nulladik lépés, ha ehhez el tudjuk érni és meg tudjuk szólítani a fiatalt, és az első találkozás során pozitív élményt köt hozzánk, hiszen ez a későbbi bizalom kiépülésének első lépése, de nem állhatunk meg ennél a pontnál.
A kérdés: Valóban tudjuk-e, vagy csak gondoljuk, hogy tudjuk, hogy mivel érhetjük el a fiatalok folyamatos visszatérését, kapcsolódását, aktív bevonódását? És ha nem tudjuk, hogyan deríthetjük ezt fel? Elsődleges fontosságú a  fiatalok “bejárásához” a kialakított közeg, az emberek, a közösség, kölcsönös szimpátia. Legyen kihez kapcsolódnia a fiatalnak, érezze sajátjának a közösséget, köthessen barátságokat saját korosztályon belül és azon kívül is, és merjen párbeszédet folytatni a felnőtt segítőkkel, a szervezet kollégáival. Hogy ötleteit merje velük megosztani és érezze, hogy kap megfelelő támogatást azok kivitelezéséhez, vagy például, hogy komolyan van véve.
Vajon a sokszínű programokkal érünk el pozitívabb eredményt, vagy azzal, ha következetesen egy adott kijelölt vonal mentén maradunk? Ezeket a kérdéseket a céljaink függvényében időről-időre fel kell tennünk magunknak és meg kell válaszoljuk. Természetesen segít a közösségépítésben ha közösségi akciókat, sokszínű programokat szervezünk. Ám kulcskérdés az is, hogy tudjuk-e megteremteni és folyamatosan fenntartani a lehetőséget e programok megszervezésére, működtetésére (pl. heti/havi klubok, találkozók)? Gondolhatunk itt a biztos szervezeti háttérre is, pl. financiális biztonság, kollégák megléte… és gondolhatunk ez alatt a fiatalok szakmai támogatására, segítésére (pl. projektek) is. Fontos ugyanis a rendszeresség a fiatalokkal való foglalkozásban, annak pedig alapja a szervezeti stabilitás is.
Mi a célunk a fiatalokkal? Át tudjuk-e, át merjük-e adni a kontrollt bizonyos dolgokban nekik? Kapnak-e kellő szakmai segítséget és támogatást mindehhez tőlünk? Célokat a szervezet számára és a kialakult közösség számára egyaránt szükséges meghatározni. Megfelelő egyensúlyt kell teremteni a fiatalokkal való közös munkában, hogy a “fun part” részek – vagyis az élvezetes, vicces, közösségi élményen alapuló, szórakozás és szórakozva tanulás – mellett ott legyen a felelősségvállalásra való ösztönzés is, hogy a fiatalok a résztevékenységekben feladatokat is felelősen ellássanak. Ez a saját sikereik megtapasztalásához, készségeik, képességeik fejlődéséhez, magabiztosságuk kialakításához járul hozzá hosszútávon. Egy projektmunka rendkívül jó színtere lehet egy ilyen közös munkának, ám kalkulálni kell azzal, hogy sok időt és energiát elvon a kollégáktól a mindennapi teendők mellett, hiszen tapasztalatlan és önálló munkához még nem szokott fiatalokkal dolgozunk ilyenkor, akik ezeken a projekteken keresztül tanulhatják meg a munkafolyamatokban való személyes felelősségüket.

Hogyan tudunk a fiatalokkal kapcsolatban maradni, kommunikálni, ha már sikerült őket bevonni, és ha még nem? Milyen felületek alkalmasak erre? Milyen gyakoriság a megfelelő erre? Sok ilyen kérdés van, amivel egy ifjúsági szervezetnek foglalkoznia kell. A folyamatosság kulcskérdés ebben is. A közvetlen kommunikációs csatornák megtalálása, kialakítása és használata egyaránt lényeges. A Messenger már-már elavultnak számít a fiatalok körében, de mindenképpen egy minimum szintként kell rá gondolnunk. A csoportos chatek előnye, hogy a fiatalok egymással is szabadon kommunikálhatnak benne úgy, hogy a szervezet munkatársait is bevonják ebbe. Ez segít megszilárdítani az egymással való kapcsolatot mind a fiatal és fiatal, mind pedig felnőtt segítők és fiatalok között. Közös belső poénok, mémek jönnek létre, amik gördülékenyebbé teszik a beszélgetéseket és közvetlenné a kommunikációt. Ez egy olyan bizalmi közeg kell legyen, amiben mindenki bátran megnyilatkozhat. Kölcsönös egymásra figyelés jellemzi a chatet, és az ilyen csoportokban a szervezet feladatokra is fel tudja kérni a fiatalokat, tud promótálni, mozgósítani, kérdezni, igényeket felmérni, de mindennek feltétele a rendszeres és aktív kommunikáció. Ez kisebb közösség esetén egyszerűbb forma, de nagyobb létszámnál más módok is kellenek. Egy Facebook csoport is működhet, habár a most tinédzser fiatalok már nem igazán használják a Facebook felületeit, így ezt azért érdemes velük is egyeztetni, hogy számukra mi a kényelmes, vagy akár a kompromisszumos megoldás.
Az Instagram és a TikTok felületek megismerése, kezelése elkerülhetetlen az ifjúsági szakemeber számára, sok esetben új készségeket is el kell sajátítania emiatt: videókészítés, szerkesztés a telefonnal, applikációk ismerete, használata, stb. Ha az alapokkal tisztában van, később kérheti a fiatalok segítségét a felületek kezelésében is (a bizalom itt is fontos), át is ruházhat bizonyos feladatokat a fiatalokra (pl. készítsen bejegyzést, tartalmat, videót, storyt a felületre, illetve ossza meg azokat). De segíthet a fiatal a szervezetnek a social media felületének potenciálját is feltérképezni, segíthet megérteni trendeket, funkciókat, szokásokat. Lehet az is egy dilemma a szervezetnek, hogy átköltözzön-e napi aktivitásában és kommunikációjában teljesen az egyik platformról a másikra (pl. messenger és facebook helyett csak az instagramot használja), amiben szintén hasznos lehet a fiatalok véleménye.
A digitális platformokon való kapcsolattartással párhuzamosan elengedhetetlen a személyes találkozás is, a csoportos összejövetelek, ezek lehetőségének megteremtése a fiatalokkal közösen. Heti egy ilyen alkalomra jó ha időt és teret kínálunk fel, és ha tematikájában legalább egy kicsit vezetjük ezeket, ha a fiatalok ebben nem kellően önállóak még. Lehet témája, apropója egy ilyen találkozónak egy társasjáték délután, szervezői meeting, időszaki dekorációk készítése és kihelyezése a szervezeten belül, egyéb klubok, közös projektmunka, stb. A legfőbb szempont az, hogy a közösség-érzést ne engedjük „kihülni”, hiszen az a legfontosabb mozgatórugó.

Rengeteg kérdés és téma van még, amikről kell és érdemes beszélni, akár hasonló szakmai műhelyek, akár más fórumok keretében. Mi minden ifjúsággal foglalkozó szakembert és szervezetet buzdítunk a folyamatos és tervezett párbeszédekre, legyen az csak egy szakmai társaságában folyó diskurzus, vagy a fiatalokkal közös párbeszédek az aktuális céloknak megfelelően. A jó kommunikáció az ifjúsági munka alapköve, és legjobb útja annak, hogy a visszajelzésekből megtudjuk, megfelelően végezzük-e a feladatainkat.

* Az ifjúságszakmai esemény az Aktív Ifjúságért Egyesület szervezésében, a Nemzeti Együttműködési Alap támogatásával valósult meg. *