Ifjúságszakmai workshopot szerveztünk a Nemzeti Együttműködési Alap támogatásával a D2 Ifjúsági Központ tizedik születésnapját megünneplő eseményen 2023. november 30-án.

A tényleges évforduló előtt két nappal tartotta meg hivatalos, sajtónyilvános eseményét a D2 Ifjúsági Központ, amelyen Egyesületünk mellett, az idén 30 éves Alternatíva Egyesület, valamint a Gyuláról érkezett és idén 20 éves Mi egy Másért Közhasznú Egyesület is képviselte magát vezetői révén. A vendégek a megnyitó ünnepségen – ami „Az ifimunkások mindennapjai” beszédes alcímet kapta – meséltek munkájukról, az elmúlt évtizedek tapasztalatairól, néhány aktualitásról, valamint kiemelték a közösségi ifjúsági terek meglétének és fenntartásának fontosságát. Ezzel együtt felvezették a későbbi szakmai program fő témaköreit is. A tízéves születésnap, valamint a meghívott vendégek szervezeteinek kerek jubileumai tökéletes alkalmat kínáltak arra, hogy az ünnephez méltó szakmai program keretében folytatódjék a délután.


2013. decemberében indult útjára a D2, ami egykor IH – D2 Ifjúsági Fejlesztő- és Médiaközpont névvel kezdte meg tevékenységét. Szakmai kapcsolatunk a szervezettel már e korai időkbe visszanyúlik, sőt, talán mondhatjuk, hogy még korábbra, hiszen a szervezet egykori és jelenlegi kollégái régi szakmai kapcsolatokat ápolnak egymással, és az Aktív Ifjúságért Egyesületnek is oszlopos tagjait, alapítóit tudhatjuk a Központ kollégái között. A személyes szakmai kapcsolatok természetesen nem csak a D2-vel, de a másik két ifjúsági szervezettel is régóta fennállnak, így nem volt kérdéses, hogy kihasználva ezt a remek alkalmat, bevonva a meghívott vendégeket és a házigazdát, egy nagyszerű szakmai workshopot szervezzünk. Ennek legfőbb témáit, kérdéseit pedig, a world café módszerét használva a jelen lévő fiatalokkal közösen vitathattunk meg, ötleteket merítve a beszélgetésekből, illetve fontos szakmai tanulságokat megfogalmazva a témaösszegzések során az eredmények plenáris ismertetésekor. A megtartott world café eredményeiről szóló összegző írás ide kattintva olvasható. Alább csak a legfőbb témákat és legfontosabb gondolatokat emeljük ki az elhangzott beszélgetésekből, betekintésül a szakmai program eredményeibe.


A workshopon három asztalnál három különböző témát járhattak körül a résztvevők, amelyek az ifjúságszakmai fórumokon, találkozókon a szakemberek számára is mindig fontos, aktualizálandó kérdésként jelennek meg, amiről nem lehet eleget beszélni. Jellemző rájuk az „ahány ház, annyi szokás” elve, így pedig mi is azt vártuk e témáktól, hogy jó eséllyel behív a beszélgetésekbe jógyakorlatokat, működő módszereket, új ötleteket, vagy lehetőséget kínál egy érdekes, új nézőpontból megvizsgálni adott kérdéseket.

A „Közösségben-biztonságban” téma asztalgazdája és témavezetője Vajda Árpád volt az Alternatíva Egyesület, valamint a Csongrád-Csanád Vármegyei Bűnmegelőzési Tanács képviseletében. Azt a témát járták körül a résztvevőkkel, hogy szükségesek-e a közösségi terek – akár a való világot, akár az online tereket vesszük alapul -, illetve kinek milyen tapasztalatai vannak azok működéséről a meglévő lehetőségek tükrében.
A beszélgetés több fontos pontot is hangsúlyozott, így például, hogy a védett környezet megléte – akár online, akár offline térről beszélünk -, amelyben a fiatalok fejlődhetnek, tapasztalhatnak és sokat tanulhatnak önmagukról, társas kapcsolataikról, illetve fejleszthetik képességeiket, minden ifjúságszakmai tevékenység egyik alapvetése (kell hogy legyen). Főként igaz ez olyankor, ha esetleg tanulási nehézségekkel és beilleszkedési gondokkal küzdő fiatalokkal foglalkozik egy ifjúsági szervezet. Ilyenek például a tanodák, amelyeket megemlítettek a beszélgetők. Az ifjúsági közösségi terek megfontolt tervezést és szakembergárdát igényelnek. Természetesen nem csak szervezeti háttérrel rendelkező ifjúsági terek funkcionálhatnak biztonságos közösségi térként, hanem témától és céltól függően más intézmény (pl. művelődési ház, iskola, kollégium), vagy akár vendéglátóegység (pl. szórakozóhely, kocsma) is betölthet ilyen szerepet és kínálhat közkedvelt, látogatott, szervezett, közösségépítő, közösségmegtartó programokat, mint például társasjáték estek, kvíz estek, vetélkedők, versenyek, stb. Érdemes elgondolkodni azon, hogy mi teszi egyiket vagy másikat a saját példánknál vonzóbbá, esetenként működőbbé, és hogy egy ifjúsági iroda vagy közösségi tér hogyan tud ezekből ötleteket, vagy jó példákat átemelni saját maga számára a meglévő erőforrásai ismeretében. Fontos konklúzióként hangzott el, hogy nagyon fontos lekövetni a fiatalok igényeit és sokszínűnek maradni. Kiemelték a beszélgetők a téma kapcsán, hogy fontos, hogy a fiatalok azt érezzék, hogy partnerként vannak kezelve és nem gyerekként. Pozitív jelzőként és elvárt kritériumként emelték ki a közösségi terek és azok működése kapcsán a kellemes, meghitt hangulatot, a barátságok kialakulásának lehetőségét, a szabadság érzését, hogy azt tehetnek, amit szeretnének, hogy számukra is hasznos az ott eltöltött idő, az elvégzett munka vagy feladat, és hogy a legtöbb esetben nem kerül pénzükbe, hogy ott legyenek, illetve közös hobbijukká is válhat az ott végzett tevékenység.

A második asztalnál a „Események fiatalokkal / fiataloknak” témáját Szabó Enikő vezette, aki a Mi egy Másért Gyulai Gyermekekért és Ifjúságért Közhasznú Egyesület alelnökeként és a Gyulai Ifjúsági Központ szakmai vezetőjeként arra volt kíváncsi, hogy milyen események tudnak jól működni, mik azok amikre igény van, mik azok a jó példák, amik sikeresek és miért.
Az elhangzó példák esetében, főképpen a tanodák és az ifjúsági klubok működésének vonatkozásában, valamint a programszervezés kérdésében lényeges keresztmetszet volt az idő, az étel-ital, valamint a zene lehetőségeinek kérdése. Ezek mindegyike előre irányt szab a működésben, így pedig átgondolást igényel az erőforrások ismeretében. A fiatalok nélkül meghatározni az alapokat azt eredményezheti, hogy nem biztos, hogy a valós igényeikre fogunk reagálni. Pozitív példaként hangzott el az asztalnál a lakitelki Szikramag csoport működése, ami havi szintű eseményeket szervez amelyek tematikusak, ismeretterjesztő célzatúak és helyi vonatkozásúak, munkájukról pedig cikkekben egy weboldalon is beszámolnak. Sikeres példaként említették a kiskundorozsmai Tini Diszkó működését is a művelődési házban. Kicsit régebbi programként a földeáki Kalandos Éjszakai Versengés is említésre került, ami a helyi és környékbeli települések fiataljainak vetélkedője, csapatok nevezésével, rengeteg élménydús és játékos elemmel. Előnyük, hogy hagyományteremtők, közösségépítők, nem igényelnek nagyon sok forrást, sokkal inkább ügyes szervezést, jó kapcsolatokat és rengeteg kreatív ötletet, amelyre kiváló erőforrást nyújtanak a helyi fiatalok, ha bevonjuk a szervezésbe őket. Más tematikus programok is említést kaptak, amik erős vonzerővel bírnak, mint a Fiatal Tehetségek Napja, Harry Potter est, Halloween, vagy filmes táborok…

A „Fiatalok bevonása” témakörében a beszélgetéseket a harmadik asztalnál Kispál-Podrácz Gyöngyi, a D2 Ifjúsági Központ munkatársa és Egyesületünk tagja vezette le. Ez a témakör felvetette kérdésként, hogy hogyan érhetők el olyanok is, akik nem oktatási intézmény tagjai? Hogyan és milyen csatornákon keresztül szólítsuk meg a fiatalokat, és hogyan tartsuk fenn velük a kapcsolatot? Hogyan lehet őket bevonni és „megtartani” a programokkal?
Első kirajzolódó konklúzió volt, hogy nagyon fontos az erőteljes megjelenés, az „önreklám”, és a személyes találkozás lehetősége az ifjúsági szervezetekkel. Máig nagyon erős a szakmában az a tapasztalat, hogy a többség – akár a szülők, tanárok, fiatalok, de még ún. társintézmények sem hallottak arról, hogy léteznek ilyen helyek és fiatalokat célzó programok, lehetőségek. Személyes találkozás a szervezettel megtörténhet rendezvényeken, kitelepüléseken, ezért kell ilyen programokon sokszor megjelennünk, mert ezek a direkt kapcsolatok azonnali eredményeket, visszacsatolást hoznak a szervezet számára is, és lehetőséget adnak a párbeszédre. Így mind a felnőttek, mind a fiatalok feltehetik a kérdéseiket, könnyebb eloszlatni bizonytalanságaikat, és kialakulhat egy személyes vonzerő, személyes varázs, vagyis létrejön az első pozitív élmény és kapcsolódás a szervezettel.
Szó esett az asztalnál arról is, hogy az online megjelenések fontosabbak, mint mondjuk egy nyomtatott szóróanyag. Persze lehet használni szórólapot is, ha a cél megkívánja, de akkor az legyen korszerű (pl. QR kód + kevés infó a lapon). Egy Instagram, TikTok felület és az ezekre készített tartalmak sokkal hatásosabbak, főleg ha hozzáértő kezek készítik. Hasonló jelentősége van a baráti körnek is, mint megszólított és bevont kör. Ha a fiatal jól érzi magát, a közösség tagjának érzi magát, maga is szívesebben mozgósít másokat a saját közegén belül, vagy oszt tovább tartalmakat.
Nagyszerű eredmény, ha üzeneteink elérik a fiatalt. Az még jobb, ha ennek hatására el is jön hozzánk és megnézi egy programunkat, vagy a szervezettől valamiben segítséget kér (utóbbi a ritkább). De tudjuk-e hogyan kell őket „bent tartani”, hogyan kell őket folyamatosan érdeklődővé tenni tevékenységeink iránt? Ennek a kérdéskörnek a kulcsszavai voltak a beszélgetésben a „már bent lévő” emberek, a közösségi akciók és programok kínálata. És vajon a sokszínű programokkal érünk el pozitívabb eredményt, vagy azzal, ha következetesen egy adott kijelölt vonal mentén maradunk? Ezeket a kérdéseket a céljaink függvényében időről-időre fel kell tennünk magunknak és meg kell válaszoljuk. Mi a célunk a fiatalokkal? Át tudjuk-e, át merjük-e adni a kontrollt bizonyos dolgokban nekik? Kapnak-e kellő szakmai segítséget és támogatást mindehhez tőlünk? Mekkora arányban jelenjen meg a fiatalokkal való közös munkában a „fun part”, a mókázás, illetve hol kezdődik és meddig tart a felelősségvállalás megkövetelése tőlük? Ezek mind átgondolandó, a mindenkori igényekhez mérten formálható dolgok a működésben.
A „bent tartás” kérdésének legfontosabb konklúziójaként a folyamatosságot és a rendszerességet emelték ki a beszélgetésben résztvevők. A kapcsolattartás kérdésében szintén felmerült az online felületek minél jobb ismerete, a fiatalokkal való „közös nyelv”, ami azt is magába foglalja, hogy ismerjük és tudjuk kezelni az általuk használt platformokat. Fontos a folyamatos kapcsolat fenntartásához, hogy minimum a Messengeren vagy Instagramon legyenek a fiatalokkal közös kommunikációs csatornák kiépítve és működtetve, akár egy chat csoporttal, akár live-okkal, Facebook munkacsoportokkal. A digitális felületeken való kapcsolattartással párhuzamosan elengedhetetlen a személyes találkozás is, a csoportos összejövetelek, ezek lehetőségének rendszeres megteremtése a fiatalokkal közösen, ahol időt és teret kínálunk fel a közös együttlétre, legyen az egy munkafolyamat része, vagy csak sima szórakozás, vagy mindkettő egyszerre.